Újra csoportkörben a Ferencváros!

A Ferencváros továbbjutott a Górnik Zabrze ellen, és ezzel újabb fontos lépést tett Európában – biztosan szerepelni fog egy európai kupasorozat főtábláján ebben az idényben is. Nem volt könnyű párharc, nem volt könnyű mérkőzés, hiszen egy komoly lengyel ellenféllel szemben, nehéz találkozókon, idegenben szerzett létfontosságú góllal sikerült elérni azt, hogy a Ferencváros a Trabzonspor ellen küzdhet az Európa Liga főtáblájáért.

Zachariassen minden egyes mérkőzésével egyre közelebb kerül ahhoz, hogy teljes nyugalommal nevezzük minden idők legjobb Ferencváros-légiósának. Nem pusztán a gólok és a teljesítmény miatt, hanem azért a különleges megbízhatóságért is, amelyet évről évre hozzátesz a csapathoz. Trükkös, leleményes, fifikás fejessel és némi szerencsével ugyan, de újabb iszonyatosan fontos találatot szerzett a hatodik idényét kezdő norvég légiós.

Corbu pedig továbbra is válogatott formában futballozik: aktivitása, labdás minősége és kezdeményezőkészsége ismét kiemelkedett, és egyre nehezebb úgy nézni a játékára, hogy ne merüljön fel a kérdés, kezdő lehetne-e, ha lehetne, Marco Rossi csapatában.

Borbély Balázs ezúttal is remekül nyúlt bele a mérkőzésbe. A Keita–Nagy kettős jelentősen jobb futballt produkált, mint a Rommens–Kanichowsky páros, ami egyben fontos következtetéseket is hordoz. Rommens nálam egyértelműen kijátszotta magát a kezdőből: jelenleg nem ad annyit a csapatnak, amennyit ezen a szinten el kellene várni tőle. Kanichowskynak pedig fel kell javulnia, mert hetek óta nem azt a játékost látjuk, akit korábban megszoktunk. A Ferencvárosnak szüksége van arra, hogy ezek a középpályások újra magas szinten teljesítsenek, de jelenleg a cserepad bizonyította, hogy több minőséget tudott adni a mérkőzésnek.

A találkozó egyik legérdekesebb futballtörvénye közben újra megmutatkozott. Amikor egy csapat hátrányból próbál visszajönni, az elképesztő energiákat követel. A játékosok hosszú perceken keresztül maximális intenzitással futballoznak, hogy megszülessen az egyenlítés, és amikor ez sikerül, gyakran éppen az történik, hogy az addig felhalmozott fizikai és mentális terhelés egyszer csak visszaköszön. A Górnik is ebbe a helyzetbe került: amikor már elvégezte azt a hatalmas munkát, amely az egyenlítéshez kellett, egyszerűen elfogyott belőle az a minőség, amellyel tovább is fenn tudta volna tartani a mérkőzés szintjét.

Ezen futballtörvényen túl a Ferencvárosnak is bőven kijár a dicséret. Az a helyzet, hogy az elmúlt évek európai tapasztalata az utolsó húsz perc teljesítményében mutatkozott meg igazán. Nem pánikolt a magyar csapat, hanem megpróbálta apránként visszaszerezni a lendületét, nem engedni, hogy a lengyeleket elvigye az egyenlítés hulláma egy újabb találat felé, hanem józan fejjel és rutinnal találtak egy gólt agy rögzített szituáció után. Rutinróka munka, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ezek azok a párharcok, amelyekből egy európai kupacsapat valódi karaktere felépül. A Ferencváros nem tökéletes futballal, hanem egy nehéz párharc különböző helyzeteit megfelelően kezelve jutott tovább. Megmutatta, hogy képes idegenben eredményt elérni, képes visszajönni egy nehéz helyzetből, és képes úgy menedzselni egy mérkőzést, hogy a végére ő maradjon erősebb. Európában pontosan ezekből az apró, de döntő különbségekből épülnek fel a komoly menetelések.