Kedves Atilla!

Annyit pontosítanék, hogy Sztálin 1953-ban halt meg, tehát az 1958 a képes illusztráción pontatlan.

A csirkés sztorit pedig először Thuróczy Richárd egyik vlogjában hallottam, amely szerint a helyszín nem egy kabinetülés, nem is lehetett ez valószínű, hanem Sztálin egyik vidéki dácsája, ahol csirkék is kapirgáltak. A csirkét nem etette, hanem a szerencsétlen, tollaitól megfosztott, vérző csirke, értelemszerűen fázott, és ezért Sztálin csizmájához dörgölőzött. Tekintve hogy Thúroczy Richárd eléggé otthon van Oroszországban, szerintem pontosabb forrás, mint más hely az internetről. A cikk tartalmával, véleményével teljesen egyetértek - bár szerintem az, hogy összeszedjük magunkat, inkább csak vágyálom. Olyan szinten tart már a népességcsere és a genocídium (levakcinázás és begyógyszerezés + az iskolai elbutítás és elmagyartalanítás, lelketlenítés), hogy mára már sokkal kisebb a valószínűsége, hogy fel tudunk állni, mint annak, amit Csurka jósolt, hogy "úgy fogunk járni, mint a palesztinok..." :-(