Orbán legyőzéséhez az is szükséges, hogy szembe tudjunk nézni a Magyarországot már kétszer romlásba vitt jobboldali nacionalista örökségünkkel is

Orbán mondja: „Ez a második világháborút lezáró ázsiai győzelmi díszszemle volt. Miután mi elvesztettük a második világháborút, én nem mehettem el.”

Egyrészt - szigorúan az orbáni mondat kontextusában maradva - mivel az ázsiai fronthoz Magyarországnak sok köze nem volt, ezért a magyar képviselet teljesen értelmetlen volt Pekingben (diktátorok társaságában) a mai modern, európai magyar gondolkodás szerint. Tartanak Európában is minden évben ünnepségeket május 8-án is, oda elmentél?

Másrészt - és ez már gondolkodásbeli probléma - a történelmi kontextusban megfogalmazott indokló mondataival a 21. században politizáló Orbán magára (és az országra) veszi a Horthy náci-kollaboráns Magyarországának második világháborús vereségét és országvesztését is, ami szintén teljesen értelmetlen, történelmietlen és áruló gondolkodás a mai modern, európai gondolkodás szerint.

Az orbáni mondat magyarázata az, hogy az orbáni maffiaállam vezetője, mint betonfejű nacionalista, miniszterelnökként azonosul egy 1945-ben a történelem szemétdombjára rakott gondolkodással, pozícióval, és logikusan magáénak érzi a náci Németország és szövetségese, a Horthy-féle Magyarország második világháborús vereségét.

Csakhogy a mai modern, európai magyar gondolkodás szerint Magyarország ma már a második világháborús győztesek által alapított Európai Unió tagja, ami azt is jelenti, hogy ma magyar állampolgárok milliói és Magyarország már a második világháborús győztesek oldalán áll 2004 óta hivatalosan is.

Én, mint az Európai Unióban élő szabad magyar állampolgár, semmilyen közösséget nem vállalok a Horthy-féle Magyarországgal, és a jelenben élő emberként ma életem az Európai Unió valósága határozza meg, amely mellett tágabb hazánként, kiállok.

Ugyanakkor demokratikus gondolkodású magyarként egyrészt nem azonosulok a második világháborús vesztes szélsőjobboldali magyar elittel, de ez nem jelenti azt, hogy nem nézek szembe ezzel a történelmi örökséggel, mint egy magyar állampolgár a sok közül.

A képen látható magyar nacionalista, szélsőjobboldali politikus sajnos eddigi életében ezt a szembenézést nem végezte el, ezért szájából a mondatok bár önazonosak, de 2025-ben, Európában teljességgel vállalhatatlan, hogy mindezt miniszterelnöki pozícióban teszi meg és tartja az általa reprezentált országot gondolkodásával a múlt fogságában.

És mint egy magyar állampolgár, szülőhazám mindenkori képviselőjétől éppen azt várom el, hogy ne a múlt soha meg nem nyerhető csatáit vívják újra meg a jelenben, hanem képviseljék tisztességesen szülőhazámat a világban, a győztesek oldalán, az Európai Unió büszke képviselőjeként, jelenleg Ukrajna oldalán és Oroszországgal szemben.

Mert ma a probléma éppen az, hogy a nácikat és a Horthy-féle Magyarországot legyőző szövetségesek táborát alakító országok történelmi szembenézésük gyümölcseként kialakuló Európai Unióból ma Magyarország távolodik ukrán-ellenes és EU-ellenes politikájával és - Orbán taktikai hátralépése nyomán, a lojális kifutófiú Szijjártó képviseletében - a 21. századi katonai agresszor oldalán talált magának helyet Pekingben.

Orbán tehát éppen ezt akarta kitakarni, ezért beszél mellé - “én nem mehettem el” - mert jelenlegi politikája világosan szembemegy a modern magyar történelem legnagyobb sikerével, az európai uniós integrációval, szembemegy tágabb hazánkkal, az Európai Unióval, de ma már nem csak a politikai mezőben, hanem - a fenti példa alapján - a kulturális mintázata és nacionalista gondolkodása alapján is.