Nyolcvan éve szabadult fel az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor - Emlékezzünk!

A ma már Prágában élő, (cseh)szlovákiai Fedor Gál 89-es rendszerváltó politikai ikon kezdeményezése volt még 2013-ban az a projekt, amely Vrba-Wetzler Memorial nevet viselte. A következő évtől kezdve, minden évben alapvetően Csehországból és Szlovákiából, de a világ számtalan más országából érkező emberek emlékező meneten vesznek részt a lengyelországi Auschwizből a szlovákiai Zsolna városáig.

Ez a menet olyan emberek menete, akik gondolkodnak, éreznek és nem akarnak jelen korunk csak passzív tanúi lenni. És akiket az a gondolat egyesít, hogy megemlékezzenek két szlovákiai zsidó, Vrba és Wetzler hősies tettére, akik szabadulásuk után elvitték üzenetüket a világ nagyhatalmainak vezetőihez, amely alapján, reményeik szerint, véget vetnek ártatlan emberek meggyilkolásának. A két szlovákiai menekült mindenekelőtt a magyar zsidók megsegítésére gondolt, akik akkor még nem kerültek be a „Végső Megoldás” gyilkos gépezetébe. Sajnos, hiába.

Rudolf Vrba és Alfréd Wetzler 1944. április 10-én megszökött az auschwitzi koncentrációs táborból, és gyalogosan jutottak el a szlovákiai Zsolna városába, ahol jelentést írtak vagy diktáltak a nácik tömeggyilkosságairól. A Szlovák Zsidó Tanács munkatársa begépelte a jelentést, és egyidejűleg lefordította németre. A 33 oldalas helyszíni leírásokkal, beszámolókkal tarkított dokumentumot összefoglaló néven "Vrba-Wetzler jelentés" néven ismeri a történettudomány, amely széles körben elsőként adott a világ közvéleménye felé hiteles igazolást a nácik tettéről. Ezt a dokumentumot fordította le az illegalitásban működő pozsonyi Mentőbizottság magyar nyelvre és juttatta el - még időben - Magyarországra.

(Zárójelben: az, hogy a dokumentumot a korabeli Horthy-rezsimmel kollaboráló Stern Samu vezette magyar Zsidó Tanács a jelentést kezdetben eltitkolta, mások pedig olyan felelőtlen, rövidlátó (neológ), a "Horthy biztosan megvéd minket, hiszen jó magyarok vagyunk" alibista érvvel megtámasztott - harmadrészt pedig a Schmidt Mária által is kaserolt, de ettől persze sokkal összetettebb történetet képviselő, és alapvetően saját családját, ismerőseit és később egyes zsidó vezetőket mentő, ellentmondásos megítélésű, majd később Izraelben egy szélsőjobboldali izraeli által agyonlőtt, és a jelentést alapvetően saját és nem közössége érdekei alapján felhasználó cionista Kasztner Rezső - álláspontjára helyezkedtek, nos, mindez sajnos utal arra az Orbán-rezsimmel megalkuvó, kollaboráló mai pozícióra is, ami a mai magyar zsidók egy részét napjainkban is jellemzi. Zárójel bezárva.)

A koronavírus elterjedésének évében, közvetlenül előtte, 2019 nyarán aztán én is jelentkeztem erre az eseményre, és már Prágából érkeztem meg a lengyelországi Auschwitzba az akkor megismert, és sokakat közülük mai napig jó barátomnak tartott szlovákiai és csehországi, de ausztráliai, angliai, amerikai túrázó megemlékezők közé.

Az esemény 6 napig tartott, és a 130 kilométeres útvonalat gyalog tettük meg, az Auschwitzból Zsolnába menekült Vrba és Wetzler nyomában. Węgierska Górka faluban tartottunk egy teljes pihenőnapot. Az útvonal lengyelországi és szlovákiai szakaszán a helyiekkel beszélgettünk, és a két szlovákiai zsidó menekült emlékiratai alapján megírt könyvekből, a történeti hűséget követve, az út egyes szakaszain, mindig másvalaki részleteket olvasott fel.

Auschwitzban, túránk elején, meglátogattuk a koncentrációs tábor területén kialakított szabadtéri élő emlékhelyet és múzeumot. A koncentrációs tábor egykori barakkjaiban az európai nemzetek zsidóságának történetét és utolsó napjait önállóan mutatják be, ezért fokozott érdeklődéssel tekintettem meg a Rajk László által berendezett, a magyar zsidók elpusztításának emléket állító épületbelsőt is.

Túlzás nélkül, Rajk zseniális munkát végzett, büszkék lehetünk rá Magyarországról, ottani tartózkodásunk alatt a külföldi vendégek egy része is ismerte a nevét, ezt büszkén közölték velem, és kérdezték, hogy tudok-e róla, és ismerem-e őt. Jó érzés volt.

A szlovákiai Zsolna városában a hagyományok szerint a város egyik képviselője fogadott, majd felkerestük a helyi Vrba-Wetzler múzeumot, ahol a két menekült elkészítette jelentését. Az egy hetes esemény a zsolnai neológ zsinagógában zárult egy ünnepélyes emlékkoncerttel és programsorozattal.

A mai napon, 2025. január 27-én szabadult fel 80 éve az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor.

Szeretném ezzel a személyes történetemmel is az olvasó figyelmét felhívni az emlékezés fontosságára, miközben ha idejük engedi, keressenek rá egyes túlélők csodálatos megmenekülésének és személyes bátorságról szóló történetére. Azért is érdemes emlékezni, mert napjainkban újra sok helyen a bűnbakképzés, a közöny, a veszteségek és elnyomó rezsimek által ellopott ártatlanságunk és éveink vesznek körbe minket.

Emlékezzünk ma az európai holokauszt során meggyilkolt 6 millió ártatlan ember előtt. És ha tehetitek, egyszer tegyétek meg ezt személyesen is valamelyik emlékhelyen.

Amikor ott álltam a Rajk által berendezett magyar barakkban és később a szlovák zsidók barakkjában, a pusztítás mértékének letaglózó hatásából az a tudat húzott ki, hogy ott állhattam személyesen és emlékezni tudtam a (korabeli) jelenben, amiben megtaláltam a reményt.

(A fényképen a 2019-es "Vrba-Wetzler Memorial" emléktúra résztvevőit látjátok az Auschwitz II-Birkenau tábor bejárata előtt - a kép jobb oldalán, a mokány, emlékező magyar állampolgár, Csehszlovák Kém)