Orbán Viktor a számára termékeny konfliktusokat keresi

Miért most jött elő a Pride betiltása? Orbán olyan vitákat akar generálni, amelyek mozgósítják a táborát, megosztják az ellenzéket, és Magyar Pétert identitáspolitizálásra kényszerítik. Elemzés.

100 havi támogatót keresek tavasszal!

Köszönök minden támogatást, és külön köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik az elmúlt egy hétben lettek havi támogatók. Március 15-én lett egyéves a hírlevél, de nem állnék meg. Szeretném 2026-ig folytatni a munkát, és hétről hétről követni Orbán Viktor és Magyar Péter, a Fidesz és a Tisza küzdelmét. Ehhez keresem a havi támogatókat, így ugyanis mindenkitől függetlenül tudom végezni ezt a munkát.

Azt kérem tőletek, hogy havi 7 euróval (nagyjából 2800 forint) támogass, ha tetszik ez a hírlevél. Kérlek, hogy ha feliratkozol, állítsd be a havi támogatást. Ha pedig már feliratkoztál, akkor az "Upgrade to paid" gombra kattintva tudod ezt megtenni.

“Ezek a témák kedveznek nekünk” - egy fideszes forrásom így kommentálta azt, hogy az elmúlt napokban olyan ügyekről szólt a közbeszéd, mint a Pride betiltása, Orbán Viktor poloskázós beszéde, vagy éppen a kormány szuverenitásvédelmi intézkedései a külföldi beavatkozások ellen. “Ezek olyan viták, amelyeket hasznos és érdekünkben is áll lefolytatni” - mondta a fideszes beszélgetőtársam.

Ha cinikusnak is tartja valaki ezt a gondolkodásmódot, el kell ismernie, hogy Orbán Viktor az elmúlt hetekben csupa olyan kérdést tűzött napirendre - a Pride betiltásától a “külföldi beavatkozások” szankcionálásáig -, amelynek kitárgyalása a Fidesz érdekében áll. Ennek a héten a fő politikai történései között említhetjük az árrésstop indulását, amellyel az egyre durvább élelmiszerinfláció ellen kíván a kormány tenni, illetve az Állami Számvevőszék vizsgálata és feljelentése a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak gazdálkodásával kapcsolatban, amely több száz milliárd forintnyi közpénz eltulajdonítását sejteti.

Mégsem ettől volt hangos a nyilvánosság az elmúlt egy hétben, hanem Orbán Viktor március 15-i “poloskázásától”, illetve a parlament villámgyors döntésétől, amellyel korlátozta a gyülekezési jogot, és lényegében megágyazott a Pride betiltásának. Ha március 15-e utóhatását nézzük (itt írtam az ünnepi beszédekről: Orbán nagyobb keménységet, de Magyar nagyobb lendületet mutatott március 15-én), egyértelműen Orbán Viktornak sikerült olyat mondani, amellyel napkon át uralta azután a napirendet.

A fő kérdés, hogy mindez miért éri meg a Fidesznek? Miért döntött a kormánypárt a Pride betiltása mellett, holott az elmúlt években Orbán Viktor és Gulyás Gergely is elismerte a rendezvény létjogosultságát? Miért támad neki Orbán, a kormány, a Fidesz verbálisan és politikailag a civil szervezeteknek, bíróknak, médiumoknak? Miért épp Ukrajna ügyében kezdeményezett szavazást Orbán Viktor?

A különböző témák közös eredője: Orbán Viktor termékeny konfliktusokat keres.

A fogalmat azért kezdtem el használni (a szóbeli elemzésekben is már említettem), mert a következő egy évben többször lehetünk majd tanúi annak, hogy Orbán olyan vitákat generál, amelyek jellemzője, hogy nagy visszhangot váltanak ki, a Fidesz táborát lelkesítik és aktivizálják, az ellenfél táborát megosztják, Magyar Pétert pedig identitáspolitikára kényszerítik.

Ezeket a politikai kezdeményezéseket nevezem termékeny konfliktusnak, mert a vita generálójának (ez esetben Orbán Viktornak) érdekében áll megvívni ezeket, és folyamatosan keresi is a partnereket, akikkel le tudja játszani. A héten végigkövethettük az első ilyen nagyobb termékeny konfliktus kibontakozását, amely a Pride betiltásáról szólt. Ebben az elemzésben azt nézem végig, hogy miért éri meg a Fidesznek ezeket a termékeny konfliktusokat előállítani és végigvinni. Ezen az öt ponton megyünk végig.

1. A fideszes tábor megerősítése és aktivizálása

2. Az ellenzék megosztása

3. Magyar Péter identitáspolitikára kényszerítése

4. A figyelem megragadása és terelése

5. A politikai történet építése 2026-ra

1. A fideszes tábor megerősítése és aktivizálása

“Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő. Mindegy, mit mond Weber körzetparancsnok és az ő magyar ügynökei.” Orbán Viktor az évértékelőjén üzente ezt, és ez a kijelentése kapta az egyik legnagyobb tapsot a rendezvényen. Már ebből is érzékelhető volt, hogy a Fidesz tábora nagyon is ki van éhezve arra, hogy az ellenfél táborának hadat üzenjen Orbán egy ilyen szimbolikus, identitást érintő ügyben.

A fideszes forrásaim a kormánypártok részére készülő közvélemény-kutatásokról azt mondták az elmúlt hetekben, hogy szignifikáns eltérés van a Fidesz és a Tisza szavazóinak aktivitása között. A Tisza javára. Vagyis Magyar Péter szavazói sokkal lelkesebbek, aktívabbak, elkötelezettebbek most, mint a fideszesek, amin a választások felé közeledve nagyon is szeretne változtatni a Fidesz. Így aztán szükség van olyan ügyekre, amelyek a fideszes tábort megerősítik, lelkesítik, és aktívabbá teszik. Így jött képbe a Pride kérdése, amellyel kapcsolatban az az általánosan jellemző fideszes álláspont, hogy a liberális hivalkodás jele, és érdemes tenni “az Andrássy úton vonuló tangás férfiak ellen”.

A poloskázás is egy saját tábort aktivizáló összekacsintás volt Orbán részéről, de itt az információim szerint a Fideszt és Orbánt is némileg meglepte, hogy az ellenzéki közvéleményt ennyire felkavarta a szó, amelyet a kormánymédiában már hónapok óta használnak Magyar Péterre.

De térjünk rá a Pride-re, és érdemes rápillantani a nyilvánosságra került számokra. A Medián és a Publicus is közölt márciusban adatsort a Pride elfogadottságáról, és eszerint a magyarok többsége nem tiltaná be a Pride-ot. A Medián kutatása szerint a Pride támogatottsága az elmúlt hat évben jelentősen megnőtt (33-ról 49-re), ráadásul minden fontosabb demográfiai csoportban nőtt a Pride céljaival egyetértők aránya és a felvonulást támogatóké is. Ami most nekünk fontos, hogy csak a kormánypárt szavazói lógnak ki ebből, az ő körükben jelentősen csökkent a Pride elfogadottsága, és emellett jelentősen nőtt a tiltást pártolók aránya: a 2019-es 38 százalékról 53 százalékra. (Érdemes a teljes HVG-cikket végigolvasni.)

Az a szerencsés helyzet, hogy egy másik kutatás, a Publicus adatsora is hasonló értékeket mutat: a lakosság fele, 56 százaléka nem tiltaná be a Pride-ot. De itt is megfigyelhető: a fideszesek többsége (54 százalék) a rendezvénysorozat teljes betiltása mellett van, a felvonulást csak 17 százalékuk engedélyezné.

Ezekből az adatokból nagyon szépen kirajzolódik, hogy a Pride-dal kapcsolatban a Fidesz és a Mi Hazánk szavazóiban van ellenérzés. És éppen ezt ragadja meg Orbán Viktor, amikor a Pride ellen beszél, és kijelenti a Kossuth rádióban, hogy “ma egy folyamatos provokáció alatt állnak a magunkfajta normális emberek.” Orbán ezzel azt üzeni a táborának, hogy ők együtt képviselik a normalitást, és aktivizálniuk kell magukat ennek képviseletéért. A Fidesz villámgyorsan lépett is az ügyben: a hétfőn beterjesztett törvényjavaslatot kedden, sürgősséggel tárgyalva el is fogadta a többség.

2. Az ellenzék megosztása

“Hol a határ? Meddig hallgassunk? Ha majd gumibottal verik szét a Pride-felvonulókat az Andrássy úton és könnygázzal oszlatják a tömeget, akkor is hallgassunk?” Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője írta ezt ki a Facebookra a Pride-betiltást lehetővé tévő törvény elfogadása után. A poszt rávilágít arra, hogy a Pride-betiltást több dimenzióban is értékelhetjük: jogi, politikai és morális keretrendszerben.

• A jogi kérdés, hogy mennyire alkotmányos a törvény, és az EU-joghoz hogyan viszonyul;

• a politikai kérdés, hogy kinek hasznos 2026 szempontjából ez a konfliktus;

• a morális dimenzió pedig az, hogy megengedhető-e bármely csoport kipécézése és jogainak csorbítása.

A Momentum elsősorban a morális szempontokra reagált: erőteljesen és látványosan tiltakozott a javaslat elfogadása ellen. És ez a hangos tiltakozás azért áll érdekében, mert a párt így szeretné bizonyítani a létjogosultságát, és valahogy életben maradni a 2026-os választás után. A Momentum a parlamentben füstgyertyákat gyújtott a szavazás idején, emellett bejátszotta a szovjet himnuszt, és Putyin-Orbán csókolózós fotókat is szórt a karzatról. Mindez meg is adta az eltűnőben lévő párt számára az áhított országos nyilvánosságot.

Ahogy várható volt, Kövér László keményen megtorolta a politikai performanszot: a párt képviselői összesen több mint 70 millió forintos bírságot kaptak, Hadházy Ákos külön is kapott büntetést, és pár hónapra ki is tiltotta a házelnök a képviselőket a parlamentből. Az eset rávilágít arra a kérdésre, hogy mi a jó ellenzéki reakció erre, illetve az Orbán számára termékeny konfliktusokra.

A parlamenti tiltakozás és tüntetés nem újdonság az ellenzék eszköztárában. Az elmúlt 15 évben a legnagyobb képviselői demonstráció a rabszolgatörvénynek nevezett döntés, a Munka törvénykönyve módosítása ellen volt (ma már ugye Google/ChatGPT nélkül kevesen tudnák megmondani, hogy mi is volt a probléma a módosítással). Ennek elfogadásakor a parlamenti képviselők a közmédia székházába is behatoltak, majd a parlamentben fizikailag is próbálták megakadályozni a szavazást.

Ezeket a fotókat azért érdemes megnézni, mert lám, milyen sok ellenzéki képviselő eltűnt az elmúlt hat évben, aki ekkor még aktívan tiltakozott.

Ez a parlamenti tiltakozás legfőképp azért nem jött be az ellenzéknek akkor, mert a látványos demonstráció után elmaradt a határvonalhúzás: februárban ugyanúgy bementek a parlamentbe, és felszólaltak, interpelláltak, szavaztak, mintha mi sem történt volna. A politikai akció egyszeri volt, és nem volt folytatása.

A Momentum 2022 óta szintén belesimult a parlamenti munkába, és ebből az sem tudta kizökkenteni, hogy megfosztották mandátumától a korábbi elnöküket, Fekete-Győr Andrást.

A mostani momentumos tiltakozás - a parlamenti füstgyertya, illetve a Kossuth téri tüntetés - fő kérdése, hogy ebből remélhet-e a Momentum szavazókat. A párt egyértelműen azokhoz a liberálisabb választókhoz szól, akik morális, érzelmi alapon elvárják a Pride-betiltás elleni tiltakozást, amit a Tisza nem tesz meg, és amivel a Momentum az ő szimpátiájukat kívánja elnyerni. A kérdés, hogy ezek a szavazók mennyien vannak, és hogy a Momentum vagy Hadházy Ákos elégséges erőt és hitelességet tud-e felmutatni nekik. Hadházy keddre az Erzsébet hídhoz már be is jelentett tüntetést.

A Momentum és Hadházy a saját érdekében jár el természetesen, de ezzel párhuzamosan a Fidesz ellenzék megosztására tett lépéseit is segíti persze.

A Fidesz érdekeit ugyanis most éppen az szolgálja a legjobban, ha a meglévő ellenzéki pártok életre kelnek és erősödnek - ez ugyanis a Fidesz fő ellenfelét, a Tiszát gyengíti. A termékeny konfliktusok tehát ilyen célt is szolgálnak, hogy az ellenfél táborában vitákat generáljanak a válaszlépésekről. És a Fidesz számára külön haszon lenne, ha a Tisza mellett egy másik ellenzéki párt tábort tudna gyűjteni, és meg tudna erősödni az ilyen kérdések képviseletével.

3. Magyar Péter rákényszerítése az identitáspolitikára

“ Aki azt hiszi, hogy az orbáni hatalmat az eddig már ezerszer kipróbált és elbukott módszerekkel lehet leváltani, az súlyosan téved. Pontosan az a célja a hatalomgyárnak, hogy a társadalmat és a kormányváltást akaró tömegeket megossza.” Magyar Péter szerdán posztolt arról hosszabban, miért nem áll a Pride-betiltás ellen tiltakozók élére. Korábban az egész Pride betiltást “gumicsontnak” nevezte, amellyel a kormány csak el akarja terelni a figyelmet a megélhetési témákról.

Magyar pontosan érzékeli azt, hogy az ellenzéki tábor egy része súlyosan kiakadt a Fidesz lépésén, és elvárja a Tiszától, hogy a tiltakozás élére álljon. Ezért igyekszik elmagyarázni az ellenzéki szavazóknak, miért nem hasznos a Tisza számára ezen a pályán küzdeni Orbánnal. Úgy is fogalmazhatnék, Magyar számára ez nem termékeny konfliktus. Magyar politikai stratégiájával és érdekeivel ugyanis több ponton is szembemegy az, hogy beleálljon ebbe a konfliktusba. Nézzük ezeket:

• Magyar Péter a februári Tisza-rendezvényen meghirdette, hogy a kisgazdák pártjává szeretne válni. Az évértékelője előtt jobbos, volt fideszes személyeket vonultatott fel, ezzel elsősorban a konzervatív szavazók felé mutatott nyitottságot. A Pride-témával Magyar könnyen elijeszthetné ezeket a szavazókat.

• Magyar Péter számára egyértelműen a megélhetési kérdések számítanak megfelelő témának. A március 15-én meghirdetett Nemzet hangja szavazás is arról szól, hogy ezekről a kérdésekről beszéljen. A Pride vagy bármi más, Orbán által feldobott téma csak gyengíti az általa alkotott narratívát.

• Magyar számára kontraproduktív és káros belemenni az identitáspolitizálásba. A Tisza-szavazókat leginkább az köti össze, hogy leváltanák a jelenlegi rendszert, és ilyen-olyan okok miatt az Orbán-kormány bukását szeretnék. A Pride tipikusan identitáskérdés, amellyel kapcsolatban az állásfoglalás nem áll Magyar érdekében.

Jól látja ezt a Fidesz, amely éppen ezért mindent megtesz, hogy belerángassa Magyart ebbe a csapdába. Bódis Kriszta támadása és “Csipkejózsikának” titulálása is azt a célt szolgálja, hogy Magyart beszorítsa a Fidesz abba a skatulyába, hogy végső soron a régi ellenzékkel együtt ő is a “genderérdekeket védi”.

Magyar mellett Bódis Kriszta is igyekezett meggyőzni a választókat arról, hogy a Tisza miért teszi helyesen, hogy nem áll a tiltakozások élére. Bódis ugyanis egy hosszabb posztban magyarázta a Facebookon, hogy a Fidesz csapdákat állít, amelyeknek nem szabad bedőlni: “a legkritikusabb helyzetekben és korszakokban az észszerűtlen, vagy megalkuvásnak tűnő cselekedetek mögött áll az igazság.” A kommentekből ítélve lesz még dolga Bódisnak, hogy ezt az álláspontot elmagyarázza.

4. A figyelem megragadása és terelése

Mivel minden döntést 2026 szempontjából hoznak a politikai szereplők, érdemes nekünk is ebből a szempontból elemezni a döntések hatását. Politikai szempontból a hét legfontosabb kérdése márpedig az volt, hogy a kormány által elrendelt árrésstop bevezetése hogyan sikerül, hogyan reagálnak erre a kereskedők, mennyivel csökkennek az árak, és főleg, mennyire érzik majd meg a választók az árcsökkenést.

Az Orbán által generált termékeny konfliktusoknak van egy olyan célja, hogy ne a valódi konfliktusoktól legyen hangos a közélet, mert a Fidesz számára kevésbé hasznos most, ha az inflációról és az élelmiszerek áráról van szó. Ha a héten nincsenek ezek a Fidesz számára termékeny konfliktusok, a Pride betiltása, a poloskázás értelmezése (itt írtam erről a Facebookon gyorselemzést), a külföldi beavatkozók listázásának kérdése, akkor alighanem a közbeszéd a boltokban tapasztalt árakról és a kereskedők lépéseiről szól. Sorba jöttek ugyanis a reakciók a kereskedelmi láncoktól a mennyiségi korlátozásokról.

Nagy Márton a lépést nyilvánvalóan pozitívan értékelte, és bejelentette, hogy az érintett 1000 termék ára átlagosan 16 százalékkal csökkent. Sokkal fontosabb azonban, hogy a következő hónapokban a választók is érzik-e a vásárlásaik alkalmával, hogy a pénztárnál kevesebbet fizetnek. Egyelőre nem tudni, és a kormány is lebegteti, hogy az árrésstop után szükséges lesz-e újabb beavatkozás a piaci folyamatokba.

Ezt a vitát mindenesetre teljesen kitakarta a Pride-ozás és a poloskázás.

Ami rámutat a termékeny konfliktusok egy újabb hasznára a Fidesz számára: ezzel a kormánypárt tudja uralni a napirendet.

Magyar Péter az elmúlt egy évben legtöbbször azzal hozta zavarba a Fideszt, hogy sikerrel magához tudta ragadni a kezdeményezést, Orbán viszont ezekkel a termékeny konfliktusokkal nemcsak a kormányzati, hanem az ellenzéki közvélemény nyilvánosságát is tematizálni tudta.

Ha ezt a hetet tematizáció szerint nézzük: Orbán számára nyereség, Magyar számára pedig veszteség, hogy alig esett szó a bolti árakról, a Tisza népszavazási kezdeményezéséről és ígéreteiről, illetve az MNB-ügyről. Az Állami Számvevőszék jelentése nyomán ugyanis már a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálja a Matolcsy Györgyhöz köthető alapítványok ügyét. Egy nagyon súlyos, a jelek szerint többszáz milliárdos korrupciós ügyről van szó, amelyről a média ugyan tudósított (a Direkt36 hozta le először az ÁSZ-jelentés megállapításait: Hatalmas vagyonvesztést és más súlyos problémákat talált az ÁSZ Matolcsyék alapítványánál a kiszivárgott jelentéstervezet szerint), de a politikai napirendre ez az ügy egyelőre nem tudott felkerülni.

5. A politikai történet építése 2026-ra

Az évértékelőn Orbán Viktor által bedobott témák és ígéretek hajlamosak elfedni azt a tényt, hogy a Fidesz egyelőre küzd azzal, mi legyen a 2026-os választáson az a politikai sztorija, amelyre a választók többsége jól rezonál, és hajlandó szavazni. A Fidesz az elmúlt választásokon rendre azzal is felülmúlta az ellenfelét, hogy képes volt ilyen egyszerű, érthető és népszerű politikai sztorikat elmesélni: a rezsicsökkentés (2014), a migránsok elleni harc (2018) vagy a béke melletti kiállás (2022) mind ilyen sztori volt, amely aztán kétharmadot eredményezett a Fidesz számára.

Orbán feladata, hogy ezt a történetet megalkossa, elmesélje, és a számára termékeny konfliktusokat is ebbe a keretrendszerbe illessze bele. Erről a kérdésről Orbán a legutóbbi pénteki Kossuth rádiós megszólalásában beszélt, amikor a rendelkezésére álló félórában felsorolta az ellenfeleit (áremelők, genderaktivisták, családellenes emberek, Brüsszel), és mindegyikről elmondta, miért kell harcolni ellenük.

Orbán a beszélgetés egy pontján összegezte, hogy miért vállalja a konfliktust ezekkel az általa megnevezett szereplőkkel: “amit most itthon csinálunk, egy történetet mesél el. Hogy mi a kiinduló pontnak, a nucleusnak a családot tekintjük.”

Orbán a Pride esetében is leegyszerűsítette az általa konstruált konfliktust: a Pride-on vonulók vagy gyerekeink?

És emiatt a kérdésfeltevés miatt válik Orbán számára termékennyé a konfliktus.

Orbán politikai célja ugyanis az, hogy olyan konfliktusokat generáljon, ahol az egyik oldalon, az ő oldalán a család támogatói, a gyermekek védelmezői, a nemzeti érdekek mellett kiállók, a “normális emberek” vannak, a másik oldalon pedig a családellenes, gyermekellenes, külföldi érdekeket szolgáló, “abnormális” emberek gyülekeznek. Ez utóbbi oldalra akarja Orbán beszorítani Magyar Pétert és a tiszásokat. Mert nem kérdés, melyik oldalt választja egy politikát kevésbé követő, bizonytalanabb szavazó.

A Pride-betiltás és minden, következő egy évben konstruált termékeny konfliktus is azt a célt szolgálja, hogy ez a fajta, Fidesznek ideális megosztottság kialakuljon és láthatóvá váljon. Ilyen, Orbán számára termékeny konfliktusokból még többre is számíthatunk a következő egy évben.